natalia@izabell.elte.hu

A kétszereplős személyközi igék kognitív sémáit a „horizontális" kauzális sémák és a „vertikális" implicit kauzalitás határozza meg.

Kétszereplős személyközi igék használatakor két alapvetô kauzális sémával operálunk: az állapot-igék és az akció-igék sémájával. Valószínû, hogy az állapot-igék sémája innát maggal rendelkezik, míg az akció-igék sémája a szocializáció és az idioszinkratikus tanulás eredménye. Az implicit kauzalitás elve révén a személyközi igék egy másik felosztását kapjuk. A kétféle felosztás egymásra „merőleges", így végül négy, többé-kevésbé elkülönülő csoport áll elő.

A normál és diszfáziás óvodások felmérésével végzett vizsgálat arra kíván választ adni, hogy van-e különbség az egyes igecsoportok elsajátításában. Korábban sajátítítják-e el az innát maggal rendelkezőnek mondott állapot-igéket, mint az akció-igéket? Mennyiben befolyásolja az elsajátítást az, hogy az implicit kauzalitás kijelölése szerint melyik thematikus szereplő a prominensebb?

Az alanyfolytatás - alanyváltás elvének alkalmazása óvodás korban kialakulóban van. Az igesémák elsajátításának tesztelésével párhuzamosan a vizsgálat a visszautaló eszközök használatáról is számot ad.

A felmérés végül beszámol arról, hogy a normál óvodásokhoz képest a diszfáziás gyermekeknek mely igék kognitív sémájának használata okoz nagyobb nehézséget, s ezek az igék jellemzően valamelyik adott csoportból kerülnek-e ki.