Intencionális cselekvések utánzásának és teleológiai értelmezésének viszonya 14 hónapos csecsemőknél

A késleltett utánzás képessége, mint a nonverbális deklaratív emlékezet „mérőeszköze" vonult be a tudományos köztudatba. Meltzoff (1988, 1995) azon túl, hogy az utánzásban hosszú távú emlékek aktív előhívását látja, amellett érvel, hogy a kisgyermekek nem pusztán egy általános célt vagy végállapotot keresnek elő, hanem emlékeznek arra a sajátos megoldásra is, amely ehhez a célhoz vezet: „utánozzák az eszközt is, nem csak az elért eredményt".

Meltzoff tulajdonképpen azt állítja, hogy a gyerekek, amikor utánzás révén kommunikálják emlékeiket, pontosan „másolják" azt a cselekvést, ami láttak, egy cél elérése érdekében. Ebben a munkában arra keressük a választ, hogy 14 hónapos csecsemők valóban „egy az egyben" adják-e vissza a látott akciót vagy pedig – teleológiai hozzáállásuk alkalmazásával – értelmezik a cselekvést, s ezen értelmezés alapján utánoznak.

Vizsgálatunkban 14 hónapos csecsemők vettek részt. Két eseményt mutattunk be a számukra, a vizsgálati csoportokban az események bemutatásának körülményeit változtattuk. Az egyik csoport számára az alkalmazott cselekvést, mint racionális, hatékony cselekvést állítottuk be, míg a másik csoport számára az adott cselekvés alkalmazásának ésszerűségére nem biztosítottunk semmiféle támpontot. Egy hét késleltetést követően bocsátottuk a tárgyakat a gyerekek rendelkezésére. Azt tapasztaltuk, hogy utánzási teljesítményüket befolyásolja, hogy az akció mennyire volt hatékony, racionális módja a cél elérésének. Ebből arra a következtetésre jutottunk, hogy az utánzás mögött az értelmezett cselekvés emléknyomait találjuk: a célhoz vezető megoldás utánzásának az a feltétele, hogy az ésszerű legyen a kívánt eredmény elérése szempontjából.