Gervain Judit

A kognitív tudományokban egyre elfogadottabb és népszerűbb az evolúciónak mint magyarázó keretnek a felhasználása (Barkow, Cosmides és Tooby 1992). A nyelvvel kapcsolatban sem ritka, hogy az eredetét kutató szerzők a nyelv evolúciós előnyeit, adaptív jellegét hangsúlyozzák (áttekintést lásd Pinker 1994). Éppen ezért tűnik különösnek, hogy Noam Chomsky, aki a kognitív fordulatot elindította a nyelvészetben, és aki a nyelvet természeti objektumnak, „szervnek" tekinti, visszautasítja ezeket a próbálkozásokat (Chomsky 1975, és legújabban 2000).

Az előadás Chomsky, illetve Jerry Fodor legújabb könyvét (Chomsky 2000, Fodor 2000) alapul véve, azt vizsgálja, milyen érvei vannak a két szerzőnek az evolúciós, különösen pedig az adaptációs megközelítése ellen.

Amellett a gyakran hangoztatott ellenérv mellett, hogy a szintaxis bonyolultságát a nyelv, illetve a kommunikáció egyszerű adaptív előnyével nem lehet megmagyarázni, Chomsky, legújabb művében (Chomsky 2000), episztemológiai és módszertani érveit is leírja. Álláspontja, a „módszertani naturalizmus" annyit jelent, hogy a nyelvi (és így a mentális) jelenségeket a kémiai, biológiai stb. jelenségekhez hasonlónak tekintjük, és ezért a természettudományok módszereivel vizsgáljuk. Emögött azonban, mint ahogy ezt Chomsky többször is kiemeli, nincs metafizikai elkötelezettség a mentális és a fizikai entitások mibenlétére vonatkozóan. A „test-lélek" probléma Chomsky megközelítésében egyszerűen az egyes tudományterületek unifikációjának kérdése, nem pedig való metafizikai probléma. A megoldás Chomsky szerint azért várat még magára, mert a mai biológia nincs azon a szinten, hogy a pszichológiával, illetve a kognitív tudományokkal egyesíteni lehessen, de – mondja Chomsky – ez természetes jelenség a tudományok történetében, és nincs önmagán túlmutató metafizikai jelentősége. Mivel a biológia és a kognitív tudományok unifikációja (még) nem lehetséges, a nyelv eredetének evolúciós, adaptációs magyarázatát sincs értelme keresni, hiszen (egyelőre) ezen a területen nem várható erős, érdekes magyarázó hipotézis. A nyelv evolúciós eredetével kapcsolatban kialakított elméletek Chomsky számára szükségszerűen elégtelenek.

Fodor (2000) ugyanezt a kérdést boncolgatva, Chomsky elméletét a tanítványból ellenféllé vált Pinker (1994, 1997) adaptációs teóriájával veti össze. Megmutatja, hogy a fenti episztemológiai vonatkozásokon túl még milyen különbségek találhatók a két nézet között. Arra hívja fel a figyelmet, hogy Pinkernek ahhoz, hogy a szigorú modularitás hipotézisét fenntartsa és az elmélet procedurális jellegét biztosítsa, mindenképpen szüksége van az adaptációs magyarázatra, míg Chomsky alapvetően „episztemológiai" innátizmusa nem igényel mindenképpen efféle értelmezést.

Az előadás konklúziója tehát az, hogy Chomsky az evolúciós magyarázat elvi lehetőségét nem zárja ki, de episztemológiai és módszertani alapon elutasítja azt, hogy a biológia mai eszközeivel a nyelvet valamiféle egyszerűsítő evolúciós „mesére" vezessük vissza.

Barkow J., Cosmides L., Tooby J. 1992. The Adapted Mind. Oxford: OUP.

Chomsky, N. 1975. Reflexions on Language. New York: Pantheon.

Chomsky, N. 2000. New Horizons in the Study of Language and Mind. Cambridge: CUP.

Fodor, J. 2000. The Mind Doesn’t Work That Way. Cambridge, Mass.: MITPress.

Pinker, S. 1994. The Language Instinct.

Pinker, S. 1997. How the Mind Works. New York: Norton.