MAKOG 2001

Mester Tibor

PTE BTK Kommunikációs Tanszék, tanársegéd

ELTE BTK Pszichológia Tanszék, Megismeréstudomány Ph.D. program, hallgató

A kulturális reprezentációk terjedésének napjainkban divatos elméletei (Dawkins és Dennett memetikája, Sperber epidemiológiája) csekély visszhangot váltottak ki a kulturális antropológia képviselőinek körében. Ennek oka részben az antropológusok hagyományos tartózkodása azoknak a pszichológiai folyamatoknak a vizsgálatától, amelyek a kulturális reprezentációkat létrehozzák (lásd Geertz). Az antropológiai megközelítés keretében (melynek kiindulópontja a szociális konstruktivizmus és a társas jelentésalkotás) nehezen értelmezhetőek az ágenst mellékesnek (puszta hordozónak, vagy gazdaszervezetnek) felfogó terjedéselméletek. A kulturális változás/állandóság antropológiai elméleteire azonban éppúgy jellemző, hogy nem tisztázták a kulturális reprezentációk mibenlétét, ontológia státuszát és mentális reprezentációkkal való kapcsolatát. Az előadás ebből a szempontból vizsgálja meg a fenti elméleteket és Quinn és Strauss kognitív antropológusok által javasolt séma-elméletet. Az összevetés során felvetődő kérdések az antropológiai kultúraelméletek és a társadalomközpontú megismeréstudomány (Social Cognitive Science) adósságaira mutatnak rá.