Virányi Zsófia, Topál József, Csányi Vilmos

ELTE, Összehasonlító Etológiai Kutatócsoport

Az emberi elme működésének megértéséhez a főemlősvizsgálatok mellett hasznos lehet olyan állatfajok tudatelméleti képességeinek vizsgálata, melyek nem állnak közvetlen rokonságban az emberrel. Kísérleteink alanya a kutya, ennél a fajnál keressük az elmeteória, e humánspecifikus, fejlett kognitív képesség analógiáját. Hipotézisünk szerint ugyanis a kutya háziasítása során az emberi közösség - mint komplex szociális környezet – elvárásai olyan adaptációs követelményeket jelentettek a kutya evolúciója során, melyek a faj szociokognitív képességeire is hatottak.

Az elmeteória képességének megnyilvánulása lehet, ha az állat képes felismerni, hogy a másiknak nincsenek ismeretei az adott helyzetről, vagyis képes ismerethiányos tudatállapot tulajdonítására.

A kísérleti helyzetben a kutya csak a gazda segítségével juthat hozzá a jutalomhoz, aki egy segédeszközzel szerzi meg a jutalmat a kutya számára. A tárgyak helye a kutya által mindig ismert, a gazda az esetek felében tudja, hogy a tárgy hol van, felében nem. Eredményeink szerint a kutyák különbséget tesznek a kétféle szituáció között: tárgyra utaló viselkedésüket számottevően befolyásolja az a tény, hogy a gazda részt vett-e a tárgy elrejtésében vagy sem. A jelenséget értelmezhetjük úgy is, hogy bizonyos körülmények között a kutya képes felismerni a gazda ismerethiányos tudatállapotát.