Orbán Gergõ

MTA KFKI Részecske- és Magfizikai Kutatóintézet,

Biofizikai osztály

A tájékozódás idegrendszeri modelljei

Ha Alice helyett hirtelen a világos és fekete király közös

hadszínterének világában találnánk magunkat,

és nem akarnánk lemondani menekülési útvonalunkról,

vajon milyen stratégiát választanánk arra, hogy

megjegyezzük a tükörhöz vezetõ visszautat? Néznénk a környezet fáit,

madáretetõit, rossz esetben hozzávennénk a terület topológiájáról

szerzett tudásunkhoz Humpty Dumpty helyét; vagy csupán az általunk

bejárt ösvények csomópontjait és kanyarodási irányunkat megjegyezve

próbálnánk növelni az esélyt a visszatalálásra. Esetleg számlálnánk

lépteinket és a nyugalomban lévõnek tudott északi sarkcsillag irányával

bezárt szöget mérnénk (ez esetben viszont a konzisztencia

megtartása érdekében napnyugta elõtt egy irányban kellene mozogni!);

vagy gondosan térképet kezdenénk rajzolni a bejárt helyekrõl. Mi volna

ekkor rajta a térképen?

Tájékozódni tehát sokféleképpen lehet (érdemes), de mi a tájékozodási

rendszerünk reprezentációja (kinek milyen?), hogyan kapcsoljuk össze a

környezetet az adott környezetben szerzett "tapasztalatokkal", a

létrejövõ memórianyomokkal?